Kijózanodtatok? Igen? Akkor csapjunk bele Szélhámosok, van némi pótolni valónk. Mik a tervek a bloggal 2019-re?

Nos, mélyen tisztelt Szélhámos banda, ez is eljött, évszámot kell váltani ezen a kis sáros golyóbison. Ilyenkor az emberek átmennek szentimentálisba, érzékenykednek, fogadkoznak meg hát szokás szerint jól be is basznak. Dehát ez rendjén is van, mondhatni. 

Én ellenben akkor most csinálnék egy kis összegzést, lássuk mit is adott nekünk ez a közös bő három hónap.

A blog szeptember 29.-én indult, akkor is került ki az első poszt. Eleinte terápiás célzattal ontottam magamból a tartalmat, kellett valami, ami segít elviselni a világotok unalmas monotonitását. Hisz még a trolljaitok sem kőből vannak, sőt valójában nem is trollok, csak vicces kedvű emberek. Vagy idióta emberek, attól függ kitől kérdezed. 

Az indulástól számítva (honnan máshonnan, Texastól nem számolhatom) ezeddig 33 poszt jelent meg, ez a 34. Volt itt szó filmekről, játékokról, kriptovalutákról, de leginkább az elborult elmém sötét horizontjának szegélyeit kapargáló agymenésekről, értetlenkedések, rácsodálkozások, kurvaannyázások és aztakurvaeztnemhiszemelek formájában. 

2018.12.30 -al bezárólag a blognak 363 lapletöltése volt, a legtöbbet olvasott poszt a Rue de la Victorie lett, amit 28 külön helyről nyitottak meg. Széltolóként eddig csillagászati magasságokba emelkedve 2 azaz kettő követőm van, akiknek ezúton is köszönöm hogy megtiszteltek jelenlétükkel. A posztok átlagos olvassottséga 8 és 10 között variál. Igen, tudom lehetne sokkal több, de szándékosan kikapcsoltam a szponzorált tartalmakat az oldalon, ilyetén pedig az Inda nem hajlandó ajánlani a blogot a főoldalán. Mondjuk ennek valahol még örülök is, nem célom a világbéke.

Végezetül megköszönném Fazekas Árpádnak és Novák Csanádnak a bátorító szavakat, annak a marék Szélhámosnak aki elvisel... hogy elviselnek, illetve a feleségemnek és a kislányomnak, hogy vannak nekem.

Stílusosan: Kapjátok be! A pezsgősüveget, és bulizzatok egyet a nevemben is.

Széltoló out, nemsokára újra vagyok, aviszlát!

Még szerencse, hogy Ti Szélhámosok az emberi faj intelligensebb rétegeibe tartoztok. Nem győzök csodálkozni ugyanis, hogy az átlagember mennyire begyöpösödött, szűklátókörű tud lenni, ha egy kicsit is nem hétköznapi a téma. Teszem azt ha nem a kenyér ára a téma, meg nem a kocsmapolitika, hanem a Földön kívüli élet. Az oké, hogy a nagy számok törvényéről már sokan hallottak és ebből ki tudják következtetni hogy valószínüleg vannak földönkívüliek, de ennyi. Na, egy ilyen vitába bonyolódtam bele a minap. Mondjuk inkább beszélgetésnek... megkérdeztek engem is, hogy ugyan mi a véleményem, léteznek-e Földönkívüliek. Engem, aki, ha nagyon szorosan értelmezzük magát a frázist, szegről-végre magam is az vagyok, lévén Korongvilágbeli. Mondtam hogy igen, persze hogy vannak. And then, shit had to hit the fan... Mert akkor hol vannak, miért nem lépnek velünk kapcsolatba, milyen színű a bőrük, kis szürkék vagy nagy zöldek, ellenségesek vagy barátságosak?

Na mondom, kedves barátaim Azúrban, álljunk meg egy pöttyet. Hol vannak? Mittudomén, akár a sarki kocsmában is lehetnek, mert: 

Az állatok ugye intelligensek, van érzelmi és értelmi világuk. A kutya tud trükköket, a varjak eszközöket használnak céljaik elérésére, a főemlősök pedig képesek egyszerübb egyenletek megoldására. Mindez megfelel egy kb két és fél éves embergyermek szintjének. Namost van egy dolog, amire az állatok, legyenek akármilyen intelligensek is, nem képesek, mégpedig kérdezni. Egyszerű, ugye? Nekünk az, de nekik nem létező fogalom, lévén nincsenek azon a tudati szinten, hogy felfogják, hogy egy másik egyed megkérdezésével hozzá tudnak jutni olyan információkhoz, amelynek eddig nem voltak birtokában. Ez csak az emberekre jellemző, legközelebb a méhek állnak hozzá, illetve a verebek, de az ő társadalmi elrendeződésük illetve a (még nem bizonyított, de erősen gyanított) kollektív tudatuk más perspektívába helyezi őket. Szóval, ha figyelembe vesszük, hogy a főemlősök és a Homo Sapiens közötti genetikai eltérés nem egész egy százalék és mégis ekkora, áthatolhatatlannak tűnő szakadékot képez, akkor kérdezem én, mi van, hogy ha mi sem vagyunk az evolúció csúcsa? Mi van akkor, ha van egy vagy több faj, akinek a genetikai állománya további egy vagy több százalékkal eltér a miénktől?  Miként tekintheünk mi azokra? Képesek lehetünk egyáltalán felfogni a létezésüket? Lehet hogy itt élnek közöttünk, és röhögnek, hogy "nézd, itt ez az Einstein gyerek, milyen okos, felállította a Relativitás elméletét, pont ahogy Józsika csinálta az oviban... Ugye milyen cukik ezek az emberek?" De az  is lehet, hogy úgy vannak velünk, mint mi a hangyabollyal, hogy ha lehet nem lépünk bele, mert hangyásak leszünk, megcsípnek és majd viszket a bokánk. Szóval hogy pusztán kényelmi szempontból nem csesztetnek minket, csak elvannak az ügyes-bajos dolgaikkal

Arra a kérdésre, hogy miért nem lépnek velünk kapcsolatba, amikor ott az a rengeteg műhold, meg csillagvizsgáló, meg megfigyelőállomás, a következő választ tudnám adni:

Mi is az élet, a mi felfogásnk szerint? Szénmolekulák köré épülő nyálkás trutymó, amiből pár milliárd év alatt lettünk mi. Ugye, szénalapú életformák vagyunk. Ez eddig ok. Három dimenzióban érzékeljük magunk körül a világmindenséget a sugarak egy pici szakaszát szemmel és füllel is képesek vagyunk érzékelni, faszaság. Ellenben, mi van akkor, ha galaktikus szomszédaink már a szakállaik ekvivalensét csupálják kínjukban, annyira akarnak nekünk jelentkezni, csakhogy mi azt nem tudjuk érzékelni? MI van, ha úgy akarnak kommunikálni velünk, ahogy mi, megfelelő érzékszervek hiányában, képtelenek vagyunk? Vagy, közelítsük meg máshonnan a dolgot, mi van, ha ők az életnek egy annyira (számunkra) absztrakt verziójában léteznek, hogy mi nem is tudjuk azt életnek érzékelni? Ha nincs anyagi testük? Ha nem szén, hanem mittudomén, wolfram alapú életformák, vagy szilikát alapúak? Egy fémdarabot és egy kősziklát nem tudunk élőnek elfogadni, holott... (kikacsintás a trollokra és a Transformersre, popkultúrális utalás, csak mert, na) Illetve, ami még fontosabb jelen témakörban, a kommunikációs kezdeményezéseikre sem vagyunk képesek reagálni. Az a sok szonda, meg miegymás amit kicsaptunk eddig az űrbe életet keresni, egy logikai bukfencen képes megcsúszni: Mi van, ha nem fogja fel a jeleket amiket kap? És mivel az űr végtelen, így a lehetőségek is végetelenek, ezért a véges  kommunikációs képességünk egyszerűen nem minősülhet elegendőnek.

És itt még mindig nincs vége, mert jön az örök dilemma, hogy barátságosak-e a szomik, vagy nem? Nos:

Feltételezés. Tételezzük fel, hogy a földönkívülieket tudjuk érzékelni, el tudjuk egymást élőként könyvelni és valami csoda folytán még kommunikálni is tudunk (babiloni halacska, TARDIS fordítómátrix, akármi által). Képzeljük el, hogy van egy olyan civilizáció, amely képes a fénynél gyorsabb utazásra, megvan hozzá mint a technikai úgy a tudományos háttere. Ha inkorporális lények, akkor a technikai rész kihúzandó, de mindegy, tételezzük fel, hogy van testük. Hát mi érdekük lenne nekik abban hogy az emberből, vagy a Földből gyarmatot rabszolgát csináljon? Megmondom, semmi. mert miért is? A mai tudásunk szerint, minden civilizáció, csakis békés úton képes eljutni arra a fejlettségi szintre, hogy a profitorientált látásmódot nyersanyagorientáltá változtassa. Ellenkező esetben az elkerülhetetlen atomkorszak hajnalán kinyírja magát a picsába (pont itt tartunk most mi is, a Doomsday clock két perccel áll éjfél előtt). Szóval, minekutána egy civilizáció csakis békés úton képes elérni a fejlettség magasabb fokait, semmi szüksége rabszolgákra meg ilyen-olyan hülyeségekre. Szubjektiv véleményem, hogy már a gondolati sémájuktól is létidegen mint a rabszolgatartás intézménye, úgy az azt előidéző ideológiai háttér. Ez csak a mi fejünkben van így, a mi félelmünk, saját múltunk kivetítése egy lehetséges jövőképre, a reális valószínűsége azonban az abszoludt nulla felé tendál. Lehet hogy nem fogjuk megérteni a szándékaikat, sőt valószínű hogy nem, de az biztos hogy nem gyilkolászni, meg bányászni tették meg azt a pár milliócska fényévet. Szóval rámondhatjuk, jobb kifejezés hiányában, hogy barátságosak lesznek.

Ezt levezettem, nem maradt kérdés. Vicces azonban, hogy nekem, egy mondvacsinált Földönkívülinek kell ezt így levezetni... Neketek Szélhámosok, van még kérdésetek? Kihagytam volna valahonnan valamit? Kérdezzetek, pofázzatok bele bátran. Én még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló legyen kegyes Hozzátok, aviszlát!

Rovarok. Utálom a rovarokat. Mindenki utálja a rovarokat, ugye? Egyesek annyira utálják őket, hogy látni sem bírják őket, inkább megeszik... Ma mégis róluk lesz szó. Konkrétabban egy dongóról meg egy maroknyi pókról. Szóval essünk is nekik, mint kínai kislány a sűltcsótánynak.

Annakidején odáig voltam a Bay féle Transformers filmekért, meg vissza. Annakidején. Ma már inkább letagadnám, de üsse kavics, nem lennék Széltoló ha nem lennék kicsit fura. Ellenben tagadhatatlan, hogy mára édeskevés lenne ha csak arról szólna egy film, mi robban nagyobbat? Ettől több kell 2018ban, és ezzel mint a rendező, úgy a stáb is tisztában volt. Visszatértek hát a gyökerekhez és a G1 karaktereit alapul véve, nekiálltak történetmesélni. És fuck that, bitch, milyen jól sikerült! Komolyan mondom, agyalnom kellett hogy mit rosszat tudok mondani a filmről, hogy ne menjek át kisfiús ömlengésbe, de nem sokra jutottam. A CGI végre "a kevesebb a jobb"elvét követve bírta saját magát működésre, az emberkarakterek mondhatni jók voltak, kivéve szegény szomszédsrácot, akit nem tudom miért kellett beleerőltetni a filmbe, hiszen gyakorlati haszna nincs, szerelmi szálnak gyenge mint a fing a szélviharban... A kötelező inkompetens, irritáló "felnőttek" is rendben voltak, John Cena-t továbbra sem láttuk,  Hailee Steinfeld pedig végre nem csak dekorációnak van ott a filmben, hanem játtsza is a főszerepet.

De nézzük mit is kapunk a filmtől? Kapunk egy ŰrDongót, ahogy a film neve is sugallja, meg pár álcát. Ennyi. Nincs világok harca, kivételesen senki sem akarja ideteleportálni semelyik bolygót, kontinensnyi robotkolosszusok sem zuhálják egymást Boston méretű városokkal, és még csak a Chrysler buildinget sem csupálják ki a helyéből. Igaz egy kissebb vízduzzasztó gát összeomlik, de az a film klimaksza, meg van bocsátva. Kapunk még pár embert is, akik inkább hülyék mint őrültek, és kapunk még pár embert akik meg inkább őrültek mint hülyék. Értitek mire gondolok. Ha nem, majd a film után megértitek.

Összességében igen jóra kerekedett ez a film, legyen bár reboot, vagy új univerzum, mindegy. Jó volt a robotok megjelenítése, a G1-es kinézetek telibeverték a nosztalgiafaktor biztosítéktábláját, az utolsó képsor pedig, amikor Dongó felzárkózik ahhoz a nyergesvontatóhoz a hídon... nos, az könnycseppet csalt a szemembe. De hogy az emlegetett negatívum se maradjon el, nem tudom hogy ez baki volt-e, vagy csak a szokásos Hollywoodi inkonzisztencia, de ha Dongó csak a Földön kapta meg a nevét, addig csak "rendszáma" volt, akkor Cliffjumper miért Cliffjumper a Cybertronon, amikor ott nincsenek is cliffek amikrő jumpolni lehetne? Vagy talán az nem lett elmagyarázva, hogy Dongó csak egy közkatöna, amolyan nevesincs tömegbaka? De akkor Optimus miért egy kis senkit küldene a Földre? Logikátlan, de ez legyen a film legnagyobb baja.

Nézzétek meg. Komolyan. Lehetőleg magyarul, hiszen mély filozófiai eszmefuttatások nincsenk a filmben, a szinkronban meg megbújtak a TheVR-os srácok is... "Bírom ahogy pukkannak..." Hülye vagy Pisti... Na mindegy IMDB link, itt pedig megnézheted magyarul.

A másik bogaras filmünk, jobban mondva animációs filmünk, az új Paukembör, ahogy neves kollégám nevezte pár éve. Namármost, ez nem Az a pauklögíny, aki megismerhettünk eddig a nagy trilógia/reboot/MCU levesben, hanem egy hatvankettedik. Előzetes tudást igényel a film multiverzumokról, Einstein-Rosen hidakról és a skizofréniáról. Multiverzumokról, mert sok a szpájdermen errefelé, akik egy gonoszul felépített E-R hídon szippntódnak ide olyan vizuális effektusokkal, hogy attól még a sarokban telelő petúnia is skizofrén rohamot kap. 

Főhősünk, Miles Morales, akit, láss csodát, megmar egy radioaktív pók, ahelyett hogy szépen csendben növesztene magának és harmadik lábat miközben éppen meghal, Peter Parkeréhez hasonló erőket fedez fel magában. Közben bekapcsolnak egy részecskegyorsítót, meghal Peter Parker pókembere, de nem baj, mert lett helyette hat másik. Ide mennek, oda mennek, Miles megtanulja használni a képességeit, közösen legyőzik a gonosz Kingpin/Doctor Octopus kombót sleppestül mindenestül, hazamegy a sok másik pókember, végefőcím. 

Értem én hogy egy Bosszúállók kaliberű csapatot nem lehet kellőképpen felvezetni, mozgatni és a lehetőségeiket kellőképen kihasználni egy másfélórás animációs filmben, de amit itt csináltak, azt még az Arrowverse teamupjai is felülmúlják. Hat különleges pókembert kapunk, akikről semmit sem tudunk meg, vagy csak nagyon keveset. Gyenge megoldás, pont olyan gyenge, mint hogyha Parti Misi rendezte volna az Űrdongót. Mondjuk nem is csoda, hogy hivatalosan nem része az MCU-nak.

Technikailag viszont nagyot hoz a film. Ahogy váltogat az ábrázolásmódok között, az valami mesteri. 3D alapon 2D-s karakterek, nem mintha nem láttunk volna már egy raklapnyi hasonlót, de itt ez meg lett fejelve az Anime, Noir, Looney Tunes rávágásokkal. Tényleg le a kalappal a technikai stábnak, merész húzás volt, szerintem bejött.

Összességében, olyan erős nyeeehh kategória, egyszernézős. Nem rossz, de nem is igazán korszakalkotó. Kihagyott ziccer, sokkal több volt a koncepcióban. Szokásosan IMDB link, illetve lejátszás...

Úgy látszik nekünk már csak a rebootok maradnak. Igazzá vált az a tézis, hogy Liszt óta nincs új hang a zongorán, hiszen mást sem hallani mint hogy ezt rebootolják, azt remake-elik, hát megmurdelt a brainstorming division Hollywoodban is, nem csak a BBC-nél? Most is, Man In Black reboot, amihez mindjárt trailer is van, Karib tenger kalózai reboot, ami még csak terv szinten létezik, hát mi jöhet még? Mindenesetre jó mozizást Szélhámosok, én még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló legyen kegyes Hozzátok, aviszlát!

Szevasztok Szélhámosok, mondjátok meg nekem, mi jt eszetekbe, ha azt mondom láncfűrész? Egy erdész? Az a texasi tömeggyilkos? Egy szobrász? Akármit is mondtok, nekem ezentúl Peter Jackson új filmje, a Mortal Engines fog elsőre beugrani... Sokféleképpen láttam már használni a jó öreg Stihl-t, még rohamfegyverként is, de az épületek és közterek bedarálása eddig meghaladta a fantáziámat. Most már elmondhatom, hogy ezt is láttam... Viccet félretéve, a láncfűrész legalább annyira nem vicces mint a támadó medve, de ide nekem a rozsdás bökőt ha ezek után komolyan tudom még venni.

Látványos? Igen. Szórakoztató? De még mennyire! Történet, karakterek? Hááát, az sántít. Elegendő ez a teljesítmény a mai piacon? Éppenhogycsak. Na de ugorjunk neki. Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Fallout... Mad Max... Star Wars... Sucker Punch... rajongó, aki Írt három könyvet. Peter Jackson megvette, elolvasta filmre vitte, voila, itt a Mortal Kombat...izé Engines. Hogy is van ez? Atomháború utáni világ, ahol a régi civilizáció cuccait gyűjtögetik, Fallout. A monumentális járműépületvárosok a Mad Max-et idézik, a légiharcokat ha kidobjuk az űrbe, megkapjuk a Skywalker saga legűjabb epizódját és az egész szetting úgy ahogy van szőröstül, bőröstül a Sucker Punch delíriumos vízióinak Steampunk/Cyberpunk arculatát adja vissza. És ezzel nincs az ég adta világon semmi baj.

A baj a karaktereknél kezdődik. Smith ügynök, Elrond, Megatron. Megvan a legkissebb közös többszörös? Igen, Hugo Weaving. Nagyszerű színész, egy csapnivaló szerepben, még csapnivalóbb főgonoszt alakít, akiról a film tán azt sem tudtam hogy most akkor kicsoda is volt? Vagy micsoda? London polgármestere, vagy A London kapitánya, vagy mifene egyáltalán? A főszereplő páros is olyan volt mint egy Thai masszázs happy enddel, szenvedtek, aztán jó volt és annyi, szevasz. Két jó alakítást azonban mindenképpen ki kell emelni, Shriek és Anna Fang személyében. Ha megnézitek a filmet ügyeljetek rájuk, nagyon nagy alakítások, jó történetszállal.

A történetről annyit, hogy ha láttátok a Star Wars eredeti trilógiát, akkor mindent tudtok. Építsünk egy ordináré nagy baszó fegyvert, de a védelme legyen minimális, mondjuk 5 ember és mindenképpen legyen valami kiskapu, amin keresztül a galád lázadók simán lezúzhatják... Ja és az "én vagyok az apád" momentum sem maradhat el. Ezerszer látott kliséhalmaz, amiből csak Peter Jackson zsenije volt képes szerethető művet produkálni.

Mert ez a film bizony az, szerethető. Oké, nem lesz instant klasszikus mint a Gyűrűk Ura, nem fogjuk húsz év múlva is idézgetni az egysorosait mint a Szárnyas Fejvadásznak vagy a Terminátornak, de talán nem is arra hajt, a fene sem tudja. Egy dolog tiszta, ez a film a trilógia első kötetét dolgozza fel, relative hűen. Nem egy Band Of Brothers hűen, de jobban mint a Shannara Chronicles. attól minden jobb... szóval összességében, nem bántam meg hogy belefeccöltem két kis órácskát, jó ha az ember látja. Ha esetleg kedvet kaptatok volna hozzá, itt az IMDB linkje, illetve itt meg lehet nézni, eredetiben, CAM minőségben. Nem BRD, de azért okés...

Ejtsünk szót még két trailerről, a Bosszúállók Végjátékáról és a Hellboy rebootról. Nálam kiütötték a biztosítéktábla két végletét. Az Marvel trailere mindenképpen mestermunka. Nem mutat semmit, még kevesebbet mond, de mesterien fokozza a hype-ot, mindenképpen 2019 top 3 filmje lesz számomra, ezt előre boritékolom. A Pokolfajzat (már a név is, dzsízösz...) trailere viszont... hát, hogy is mondjam, nem győzött meg. Szar lett, igen ez a keresett kifejezés, szar lett. Lehet hogy én vagyok már öreg és régen minden jobb volt, de akkor is, mi ez már? A Beverly Hills-i zsaru esete Deadpoolal, vagy Hellboy? Hol van a komor látványvilág, a nyomott hangulat, a sötétben parázsló, ellenben soha fel nem lobbanó elbaszott humor? Vagy csak kellett a karakter hogy csináljunk egy 2019es popfilmet? Meglátjuk, mindenesetre a trailer csalódás...

A véleményekre, mint mindig, most is kíváncsi vagyok, szóljatok be Facebookon, vagy itt, tökmindegy. Én még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló legyen kegyes Hozzátok, aviszlát!

A magyar vezetéknevek jelentő hányada úgynevezett szakmai vezetéknév, lásd Kovács, Takács, Varga. Vajon, ahogy a szakmák fejlődnek, új szakterületek jönnek létre, a nevek is velük fognak haladni? Lehetséges, hogy mondjuk száz - kétszáz év múlva legyenek olyan nevek hogy, Webdesigner József, Investment Consultant Jolán, netán, Cryogenicist Sebestyén?  Válaszokat, érveket pro és kontra, ide meg oda meg amoda dobáljatok, Széltoló voltam, nemsokára újra vagyok, aviszlát!

Egyszerűen minden a pc körül forog az új évadban. Részenként leszakad a kibebaszott pofám. 
Kínosan érzem magam... kellemetlen az egész: a forgatókönyv borzalmas, a dialógok gyengék... a történet pedig semilyen, a megoldásokkal együtt. 
Közel se hozza a régi szinteket. A polkorrektség az agyukra ment. Azt hittem azzal, hogy behoznak egy nőt, egy női Doktort, megtisztelik a sorozatot, hiszen az első évadban eredetileg, a valódi tervek szerint, nőt szerettek volna állítólag, végül változtattak... ám a megtiszteltetés nem jött ki jól. Nincs itt valójában. Mert igazából csak egy genderpolkorrekt húzás, nulla valódi tartalommal... pedig baromira jól megágyaztak neki: 11-es úgy kezdi, hogy : "am a girl?" Saját magának teszi fel a kérdést, majd 12-es befásul és végül a női oldala segítene túllendülni azokon a változásokon, amiken keresztül ment... pár alkalommal még közlik is vele, ha nő lenne... lehet, hogy valami kapcsolat -Bill Potts- / Miért hívják "Lord"-nak, a faját... csak férfiak vannak? Jól feltett, feszegető kérdések, erre megjelenik Jódli és puffogtatja az eddigi Doctorok szavajárásait: "Brilliant", szőkére festett hajjal jelenik meg
folyamatosan be van állítva hajlakkal, egyfolytában ocsmány fejeket vág -ez csak a saját meglátásom, (kifejezetten taszít a nő, ha grimaszol), saját Szonikot épít... DOCNAK HÍVJÁK A BARÁTAI... A GANG... nem kompániája van, hanem gengel... egy mozdulattal megállít egy ellenfelet...
mivel fizikai konfliktus, harc nem jöhet szóba -meg amúgy sem a Doktor módszere- így egy sehonnan nem látott és soha nem használt trükkel állítja meg az ellenfeleket...
baromi indokolatlan, szánalmasan halnak meg körülötte emberek úgy, hogy tehetetlen és egy szemernyi érzés nincs benne -se bennünk, mert a character development departmentet a BBC úgylátszik utcára csapta...

Lement az egész évad lassan és semmit nem tudunk a compania-áról... baromi jó színészek és karakterek, legalábbis a fekete srác, meg a majdnem apja... de a nők...
a nagy genderkurzusban és polkorrektségben csak azt felejtették el, hogy jól működjenek a női karakterek. A Doctornál nagyobb Marysue nincs a világon... és itt totálisan érződik.
Az indiai lánynak véletlenül híres neve van csak, de mégis baromira felületes.. az ő élete arról szól, hogy bevándorló és színes és nő, ennyi az egyénisége és Jódli üvöltözi, hogy : "JÁÁÁZ". Baromira kínos.
Nincs egy jól megírt forgatókönyv, ami végig ívelne, vagy legalább ezt eltussolva jók lennének a színészek, szimpatikus lenne mindenki... de nem tudom Jódlit komolyan venni.
Nem volt az, mint 9-nél, 10-nél, 11-nél, 12-nél... "I'm a Doctor... " egyszerűen nem éreztem azt, hogy bizonyítana... engem teljes mértékben arcon vágott eddig az évad.. már olvastam olyan felröppenő híreket, hogy le is lép, meg az író is.

Mert míg annak idején 9, pár rész után rázódott csak bele, Jódlika-át meglátom és elkap az undor. Egy épkézláb cselekedete nincsen. Mindig csak áll tehetetlenül és anyáskodik.
Nem vagyok kíváncsi erre. Szeretném, ha a sok Moffat-ot fikázó most előjönne és megértené, hogy még nála is jobb kezekben is volt a sorozat, mert kitermelt egy rahedli jó színészt/karaktert és történetet... itt meg...
minden részben az arcunkba fossák a rasszizmust. Egy idegenekkel teli, térben és időben ugráló sorozatban állandóan a Földön vagyunk, ha meg nem, akkor is csak a rasszizmus jön szóba... meg a vallási különbségek.
Pont nem érdekel.
Mindig is tanító jelleggel működött a Doctor, de ez... ez nem tanító, ez szájbarágó. Arcpirítóan kínos.
Nem akarom látni, hogy mi történik Jázzal, mert leszarom.. mert egy baromira unszimpatikus karakter és nem érzem jogosnak, hogy egy amúgy is pengeélen táncoló karaktert kéne nyomkodni úgy, hogy most Európa ki van élezve a migránsokra...
nem érzem, mert nem tesznek semmit, hogy ez változzon... helyette arcbanyomva ott van és irritáló. Pedig nem annak kéne lennie...
Amikor 12 a háborúról beszél, az a beszéd egymaga többet ér, mint eddig az egész évad Jódlival, meg Jázikával összesen. Nem éreztem a baromi kínosságot, erőltetettséget. Itt viszont egyfolytában.
Ryan és Graham közti kapcsolat jól működik... de meglátom a két nőt... és egyszerűen rosszul érzem magam. Úgy, hogy ennek nem így kéne lennie... Imádni kéne őket. Releváns karaktereknek kéne lenniük.
A Doctor lehetne a pszichológiai értelemben vett nőies énjének megélője... de nincs ilyen, csak egy szétszórt 12 éves kislányt látunk, kb. annyi felfogással is. Nincs egy érzelmes, értelmes jelenete, ahol tudnám szeretni.
Mintha 10et másolnák, csak szarul...
Csak a polkorrekció... ha nőként kezelik, egyszerűen elkussol... és hagyja, hogy más beszéljen helyette. Nem harcolja ki a tiszteletet, csak elvárja.. a semmire. Nem Doctor, csak Jódli... pocsék színész. 
Nem győzött meg... minden részt várok... és nézem... és reménykedek... megnézem és csalódok... és tíz perc múlva elfelejtem a részt, annyira semmitmondó. De nem csak a két női karakter, minden más további színész is.
Mintha mindenki 50%-on működne, vagy még kevesebb szinteken... 
Lehet, hogy én vagyok a naiv, de amikor nézem a Doctor Who-t én várok... csodára várok én Vincent és a Doktorra... olyan szerelmi részre, amit néz az ember és szinte összeszorul a szíve -Rose-..., remek beszédekekre... amik elgondolkodtatják az embert... olyan bemutatkozókra, amiken az ember izgul, elönti a DW érzés: "basically... run." ... olyan részeket, amik pofán vágnak és meghökkentenek és később is lehet rájuk utalni "R U My Mummy?"/"Don't Blink"/"No time, no space... just me"/"Never trust a hug. It's just a way to hide your face"...releváns meleg karaktert: Bill Potts.... releváns színesbőrű karaktert: Martha Jones... releváns női TimeLord: Jenny...

Annyira egy röhej volt ez a választás és lehet, hogy ez még csak egy évad... 12-nek is bele kellett rázódnia, de már az első része zseniális volt... vagy az első megszólalása "No, sir. All 13!"...
Nem volt gerincük színesbőrűt választani, a lényeg, hogy inkább angol legyen.... tök mindegy milyen nemű, de legalább fehér. Viszont ha beletolunk pár színesborűt, akkor kompenzálunk, meg a DOC majd leszbikus lesz. Hát nem...
Sokkal jobb választás is lehetett volna... annyira imádtam volna, ha felveszi Rose alakját -picit hasonlít is a karakter.. de nem eléggé-... én Billie Piper-nek adtam volna a szerepet... vagy a Clara-át alakító Jenna Coleman-nek, aki talán 1-2 alkalommal csillogtathatta meg a valódi színészi tehetségét, amúgy néha kifejezetten irritáló volt.. de itt... itt megmutathatta volna, hogy milyen jó... a Doctor pedig ... láthattuk volna, hogy ezeket az embereket, ezeket a nőket mennyire szerette... hogy tisztelte őket annyira, hogy felvegye az alakjukat...legalább egyét... de nem. Full idegen színész, aki tehetségtelen, vagy csak a forgatókönyvek teszik azzá...viszont már láttuk meztelenül filmekben.. jippiájé... borzalmasan komolyan lehet venni. -persze ez nem igazán releváns, mert Jenna is villantott már, csak Jodie-val kapcsolatban az történt, hogy előbb láttuk a mellét, mint Doktor-ként, vagy tehetséges színészként.- Baromira várom a többet és a jobbat...a Doktor szerepéhez fel kéne nőni... akkora színészóriások mellett mint pl. John Hurt/Peter Capaldi... szeretném, hogy változzon az egész... ne csak a regeneráció... és ha maradnak, akkor legyen több és új és merőben jobb. Kúrvára ránkférne...

Ez csak az én szubjektív véleményem Szélhámosok. Nagyot csalódtam ebben az évadban, tán sorozatban ekkorát még nem is csalódtam... Na mindegy, majd lesz valahogy... Nem pakoltam tele ezt a postot linkekkel, mert ha nekiálltam volna napokig tartott volna összerakni. Akit érdekel valami, minden megvan YouTube-on, szívesen segítek...Én még mindig Széltoló vagyok, Hozzátok pedig a Manaháló legyen kegyes, aviszlát!

Azt mondják, nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ez a vesztesek önigalozása, mert ha nem akarsz győzni, bazdmeg, akkor mi a francnak indulsz egyáltalán a versenyen? Maradj otthon és nézzed tévén, sokkal kényelmesebb... 

A győzelem a fontos. Győzni kell, becsületes küzdelemben, kitartással, erővel, ésszel, szerencsével, tökmindegy. 

Mi is a győzelem? Lehetsz győztes ha alulmaradsz a versenyben a nálad okosabb, ügyesebb, szerencsésebbel szemben? Lehetsz győztes, ha haldoklik a világod, most temetted el a gyermeked, holnap amputálják a jobb lábad és egy százas szög van a válladban? Surprise Motherfucker, nem lehetsz. Nem nyerhetsz mindig, mondjon a sok motivációs coach amit akar. A győzelem legtöbbször fejben dől el, jóval a verseny előtt. Ki készült fel jobban, kinek jobb a háttere, kinek kiegyensúlyozottabb a környezete... 

Ja, hogy a Rockyban Stallone felállt? A Lost in action-ben Chuck Norris végül kinyírt mindenkit? Hát, az Hollywood, nem úgy verik a vasat. Ha Dolph Lundgren odabasz neked, pajti, lent maradsz. Nem nyerhetsz. Nem nyerhetsz mindig. de joggal merül fel a kérdés ellenben, hogy mi a büdös faszt kerestél ott, abban a ringben azzal a hegydarabbal? Hát hülye vagy te?

Hogy fokozd a győzelmi esélyeidet, válogasd meg a harcaidat. Nem vagy szuperhős, faszikám, még csak hős sem vagy, csak egy alak a hét és fél milliárdból, akinek lehetne több esze is. Nem verekszel Tysonnal és nem vitatkozol Tysonnal mert a Tysonok jobbak nálad... Nem azt mondom, hogy ha felpofozod Stephen Hawkingot és kirúgod a kerekeszékéből akkor te most győztes vagy, mert nem vagy, hanem csak egy ballfasz... és egy anyszomorító ballfasz vagy akkor is, ha vitában lenyomsz egy Down kóros négyévest.

Válogasd meg a harcaidat. Rendezd el a dolgaidat, Calm the fuck down, pihenj, gyászolj, egyél, igyál egyet és akkor, és csak akkor kezdj veled egyenrangúval.  Az ő képességei reflektálják a te képességeidet. Ezúton, ha győzöl, egy kicsit magad is legyőzöd, tanulsz a versenyből, baszki, XPt kapsz. Ha vesztesz... Így jártál, visszavonulsz, evaluálsz, újratervezel és megint nekikezdesz az egésznek. 

És itt a hangsúly, Hölgyeim, Uraim, Szélhámosok és egyéb ápoltak, azon van, hogy önmagunk legyőzése. Paradoxon, mi? Ha legyőzzük önmagunkat, akkkor most mi a poechkins van? Győztünk vagy vesztettünk? Félig tele van a pohár, vagy félig üres? 

Hadd vezessem le a saját meglátásomat. Maradva a poharas analógiánál, egyik válasz sem pontos. Se nincs félig tele, se nem üres félig. A Mátrix rajongóit is el kell szomorítanom, VAN POHÁR, nem illúzió az, nem bizony. És szerintem, az a pohár bizony teljesen tele van. 

Nitrogén 78%, Oxigén 21% egyéb gázok 1%. Mond ez valamit? Levegő komám, ez a levegő. A Levegő nem Semmi, mert Semmi nem létezik. Szóval az pohár 50% vizet és 50% levegőt tartalmaz, ergo teljesen tele van. Visszavezetve önmagunk legyőzéséhez, nem az a kérdés, hogy győztünk vagy vesztettünk-e, hanem az hogy mit tanultunk belőle? Jobbak-e lettünk általa? Ha igen, ki nem szarja már le, hogy győztünk-e magunk ellen? Elmehet a paradoxon a kedves mamája pichájába.

Egy másik nagy bölcselet szerint, az útazásban nem a cél a fontos, hanem az út maga, az odajutás. Megint kérdezem, ha nem akarsz eljutni A-ból B-be, ha nincs célod, mi a garnélaráknak indúlsz el? Lehet hogy ez most így elsőre teljesen ellentmond az előző okfejtésemnek, but stay with me, most jön a java.  Nem elég az hogy folyamatosan legyőzzük önmagunkat, ezáltal egyre jobbá, ügyesebbé, erősebbé, okosabbá, nagyfaszúbbá váljunk. Ó nem, ez még csak a buli fele. Kell hogy legyen egy cél, ami mindennél fontosabb kell hogy legyen. Egy cél, ami motivál hogy reggel ne fordulj meg a másik feledre, hanem kikelj ebbe a kúrvahideg világba és újra és újra és újra megcsináld. Legyen az akármilyen cél. Fogyás, Lambó, világbéke, Schwazeneggeri bicepsz, az Einstein-Rosen híd megértése, bármi

MIndennap győzd le magad, haladj a célod féle. Légy állhatatos, hogy holnapután ott lehess a könnyed komédia bemutatóján, Szélhámos. Jó vagy te, menni fog. Én meg még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló pedig továbbra is legyen kegyes Hozzád, aviszlát!

Furcsa világban éltek ti Szélhámosok... Még mindig meg kell állnom néha és emlékeztetni magamat, hogy hála az Isteneknek én nem tartozom ide, csak ideiglenesen vagyok itt, látogató, aki itt rekedt. A sok csoda mellett amivel elkápráztatott, a jelenetek sokban egy odahazai disztopikus útleirásra emlékeztet. Olyan dolgokat látok, hallok nap mint nap, amitől egy dologban megedződött Ankh-i polgár sírva menekülne, de még a Hwandaföldi barbárvezér is csak merőn bámulná... 

Emberek embereket mészárolnak, apák nyiszálják el gyerekeik torkát, ha a gangbangben kevés a lyuk a nőn, semmi baj, szúrunk bele még, nem kell nagy, nehogy elvérezzen, lényeg hogy még pár fasz beleférjen, úgyis félhullára van drogozva, nem érzi... Emberek, nagy tömegek szimpatizálnak egy ekoterroristával, aki kipusztítja a fél népességet, mert szerinte túlszaporodás van (és igen, tudom hogy az csak egy film, de Hirohito császár pont ezt akarta elérni az 1920-1930 as Japán Birodalommal, mégis vele nem szimpatizál senki... nem is értem miért...). Megint mások a többi embert lágerekbe zárják, gázzal, lánggal, vagy csak a hideggel ölik őket milliószám, dolgozzák fel szappannak, eszik meg vagy használják fel a bőrét könyvkötészeti célokra, esetleg lámpabúrának... Nem bizonyított Istenek nem bizonyított nevében megy harcba karddal, bombával, ezerszám, ölni, pusztítani azokat akik egy másik nem bizonyított Istenben hisznek, vagy csak magasról szarnak az egészre... Fogadást kötnek arra, hogy a terhes anyában milyen nemű baba van, majd felvágják sebtiben, hogy lássák ki győzött... 

Néha hányom kell. Csodálkozok hogy van még olyan hogy Átlagember. Annyi a nyavalya, annyiféle agybaj kering és annyiféle képpen vagytok manipulálva, hogy azt még felsorolni sem igazán tudom. Vallási, ideológiai, politikai, pénzügyi táborokba verődtök, de nem veszitek észre az átfedéseket, nem látjátok hogy ugyanazok az emberek itt bajtársak, amott véres ellenségek, hogy az egész jelenbeli létetek egy nagy homogén massza, amit kívülről botokkal toszigálnak erre meg arra, attól függően mit diktál az aktuális érdek.

Nincsenek jók meg rosszak, ez illúzió. Illúzió a választás szabadsága, és illúzó az újév is. A pénz sem készpénz, és a valóság virtuális valósága valóságosabb a valóságnál... Nincsen jobb és balloldal, nincsenek gazdagok meg szegények, feketék, sárgák, pirosak meg kékek, nincs Ausztrália és nincs a Balaton sem. A Föld Lapos, mi más lehetne, a Gyíkemberek köztünk járnak és Marslakók építették a párizsi Ferde tornyot. 

Hihető, mi? Valld be, elhitted, legalább is az elejét, egy pillanatra, mert el akartad hinni. Hinni akartál nekem. Nekem, Széltolónak, aki egy kis senki vagyok, egy kisköltségvetésű bloggerterapeuta, aki 10-15 megszállott Szélhámosnak fossa magából kifelé a tartalmat. Hinni akartál nekem, mert úgy tálaltam, hogy hinni akarj nekem. És ha nekem ment, akkor képzeld el, mennyire megy azoknak akik ezt profi módon űzik, komplett iparágakkal a hátuk mögött? A megtévesztés, a manipuláció világát élitek, azt lájkoljátok amit akarják hogy lájkoljatok, az ingerküszöbötöket olyan magasra emelték a rettenet és ocsmányság ezüsttálcás felszolgálói, hogy vállrándítás nélkül görgetitek tovább a legutóbbi robbantásról szóló cikket, kibaszott cicás videók reményében... boldogságfüggők...

Nem ígérek megváltást, nem ígérek felvilágosodást, nem ígérem a lélek reneszánszát. Csak kérhetek. Kérlek Téged, te Szélhámos, használd azt a kibaszott fejedet arra, amire való. Járd az utad nyitott szemmel, füllel és egyéb esetleges és/vagy nonkonzervatív érzékszerveiddel. Ne engedd hogy eltompítson a jelenkor felhasználóbarát világa. Ne légy kegyetlen és sose felejts el kedvesnek lenni. Tudod, a gyűlölet az ostobák fegyvere, a bölcsek szeretettel harcolnak. Azzal hogy ide eljutottál, megtetted az első lépést. Gratulálok.

Ezzel én mára le is lépek Szélhámosok... Én még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló legyen kegyes Hozzátok, aviszlát!!!

Szevasztok Szélhámosok. Ma egy kis tanmesével jövök nektek, értelmezzétek belátás szerint. Előre szólok, sötétebb lesz mint gondolnátok, sötétebb esetleg mint idokolt lenne. De ma ez van terítéken. Szigorúan 18+, abból is csak az állhatatosabbjának!

Hallgat az ég és hallgat a pokol. Hallgat az összes sík, legyen anyagi, asztrális, vagy külső szakrális sík. MIndenki hallgat, akinek csak egy iottányi köze is van a kriptovalutákhoz. Egyedül a vészmadarak hangoskodnak, de részemről a varjak marják ki a szmgolyókat a hullájukból, nem érdekelnek. Csendben zajlanak a háttérmunkálatok, mint egy jó színházban. A rendező jó munkát végzett, a közönség nagy része csendes rettegésben van a székébe merevedve. Rémületes dolgoknak volt szemtanúja, a katarzis el is feledtette vele hogy márpedig szinház az egész világ és a világot jelentő deszkákon az igazán fontos események nem a közönség szeme láttára zajlanak, hanem ott, ahova valók is, a háttérben. 

A közönség ül, meredten. Nem hiszi el amit lát. Sokan sokat fizettek hogy bejussanak a műsorra, most rettegnek, nem ezt várták, nem erre fizettek be, nekik nem ezt mondták, a reklám hazudott... A színészek végzik a dolgukat, profi módon játsszák a fekete misét, de a comic relief karaktert kikötözték a sankhoz és pálinkával tömik, hogy ne tudjon színre lépni és feloldani a feszültséget. Most az őrületé a főszerep, most pusztulnia kell a férgesének ízibe, holnap a sírásónak is kellene vennie kenyeret, hát csapjunk oda, gondolják a színészek, hadd legyen agyvérzéscunami a nézőtéren.

Amit nemmellesleg bezártak, hogy azon kevesek, akik le tudták rázni a bénító rettegést és pánikszerűen menekülni próbáltak, azok se hagyhassák el az őrület pandemóniumát. A díszes, könnyed mókát hazudó kulisszák mögött a rendező mosolyog, mesterien vezényli az eseményeket és közben már a kiloccsanó agyvelők szállította bevételt számolja. Most erre van szükség, majd holnapután, miután kiseperték az elhullott féregrágta maradványokat, a megmaradt keménymag meg fogja kapni a könnyed komédiát. Holnapután. Most azonban ölni kell, pusztítani, tizdelni a közönséget. A rendező teszi a dolgát, a színészek is teszik a dolgukat, a közönség is teszi a dolgát:

Kard álltal vész mind, ki kardot emel. Feketemágia sújt papokra, tudások hordozóira. Olcsó méreg a jussa pékeknek, kovácsoknak és kötél jár az akasztófavirágoknak. Mind elhull a nézőtérről, csak az állhatatosok maradnak meg, ökölbe szorított kézzel, dacolva viharral, őrülettel, nyitott szemmel nézik a körülöttük zajló éber, eleven rémálmot. Tudják hogy véget fog érni, bár nem értik, nem érthetik a rendező tervét. Tudják hogy jobbak mint az aki ordítva rohant a biztonsággal kecsegtető kijárat felé és közben érte a végzet és jobbak mint az aki a székébe meredve pusztult el csöndesen, agonizálva, összepisálva és összeszarva magát. Tudják hogy jobbak és tudják hogy túl fogják élni ezt a pokoljárást és erősebben, bölcsebben fognak kijönni belőle.

Amit nem tudnak, az a rendező terve. A rendező terve pedig, hogy az állhatatos kevesekből, akik túlélik a horrorshowt, azokból fogja faragni az új papokat, tudások hordozóit. Belőlük lesznek majdan az új pékek és kovácsok, kardforgatók. Magjai lesznek egy új világnak, remélhetően jobb világnak.

Ezt a tervet csak a rendező tudja, a színészek esetleg csak sejtik, megtesznek hát mindent, hogy jó legyen a műsor. Hullatni kell őket, ezt mondták fentről, hát hulljanak. Aki nem kitartó, meghal. Ez egy ilyen színház. És színház az egész világ...

Megvagytok még? Minden ok? Akkor jó, túléltétek. A mait. Meglátjuk legközelebb hogy muzsikáltok. Én még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló legyen kegyes Hozzátok, aviszlát!