Még szerencse, hogy Ti Szélhámosok az emberi faj intelligensebb rétegeibe tartoztok. Nem győzök csodálkozni ugyanis, hogy az átlagember mennyire begyöpösödött, szűklátókörű tud lenni, ha egy kicsit is nem hétköznapi a téma. Teszem azt ha nem a kenyér ára a téma, meg nem a kocsmapolitika, hanem a Földön kívüli élet. Az oké, hogy a nagy számok törvényéről már sokan hallottak és ebből ki tudják következtetni hogy valószínüleg vannak földönkívüliek, de ennyi. Na, egy ilyen vitába bonyolódtam bele a minap. Mondjuk inkább beszélgetésnek... megkérdeztek engem is, hogy ugyan mi a véleményem, léteznek-e Földönkívüliek. Engem, aki, ha nagyon szorosan értelmezzük magát a frázist, szegről-végre magam is az vagyok, lévén Korongvilágbeli. Mondtam hogy igen, persze hogy vannak. And then, shit had to hit the fan... Mert akkor hol vannak, miért nem lépnek velünk kapcsolatba, milyen színű a bőrük, kis szürkék vagy nagy zöldek, ellenségesek vagy barátságosak?

Na mondom, kedves barátaim Azúrban, álljunk meg egy pöttyet. Hol vannak? Mittudomén, akár a sarki kocsmában is lehetnek, mert: 

Az állatok ugye intelligensek, van érzelmi és értelmi világuk. A kutya tud trükköket, a varjak eszközöket használnak céljaik elérésére, a főemlősök pedig képesek egyszerübb egyenletek megoldására. Mindez megfelel egy kb két és fél éves embergyermek szintjének. Namost van egy dolog, amire az állatok, legyenek akármilyen intelligensek is, nem képesek, mégpedig kérdezni. Egyszerű, ugye? Nekünk az, de nekik nem létező fogalom, lévén nincsenek azon a tudati szinten, hogy felfogják, hogy egy másik egyed megkérdezésével hozzá tudnak jutni olyan információkhoz, amelynek eddig nem voltak birtokában. Ez csak az emberekre jellemző, legközelebb a méhek állnak hozzá, illetve a verebek, de az ő társadalmi elrendeződésük illetve a (még nem bizonyított, de erősen gyanított) kollektív tudatuk más perspektívába helyezi őket. Szóval, ha figyelembe vesszük, hogy a főemlősök és a Homo Sapiens közötti genetikai eltérés nem egész egy százalék és mégis ekkora, áthatolhatatlannak tűnő szakadékot képez, akkor kérdezem én, mi van, hogy ha mi sem vagyunk az evolúció csúcsa? Mi van akkor, ha van egy vagy több faj, akinek a genetikai állománya további egy vagy több százalékkal eltér a miénktől?  Miként tekintheünk mi azokra? Képesek lehetünk egyáltalán felfogni a létezésüket? Lehet hogy itt élnek közöttünk, és röhögnek, hogy "nézd, itt ez az Einstein gyerek, milyen okos, felállította a Relativitás elméletét, pont ahogy Józsika csinálta az oviban... Ugye milyen cukik ezek az emberek?" De az  is lehet, hogy úgy vannak velünk, mint mi a hangyabollyal, hogy ha lehet nem lépünk bele, mert hangyásak leszünk, megcsípnek és majd viszket a bokánk. Szóval hogy pusztán kényelmi szempontból nem csesztetnek minket, csak elvannak az ügyes-bajos dolgaikkal

Arra a kérdésre, hogy miért nem lépnek velünk kapcsolatba, amikor ott az a rengeteg műhold, meg csillagvizsgáló, meg megfigyelőállomás, a következő választ tudnám adni:

Mi is az élet, a mi felfogásnk szerint? Szénmolekulák köré épülő nyálkás trutymó, amiből pár milliárd év alatt lettünk mi. Ugye, szénalapú életformák vagyunk. Ez eddig ok. Három dimenzióban érzékeljük magunk körül a világmindenséget a sugarak egy pici szakaszát szemmel és füllel is képesek vagyunk érzékelni, faszaság. Ellenben, mi van akkor, ha galaktikus szomszédaink már a szakállaik ekvivalensét csupálják kínjukban, annyira akarnak nekünk jelentkezni, csakhogy mi azt nem tudjuk érzékelni? MI van, ha úgy akarnak kommunikálni velünk, ahogy mi, megfelelő érzékszervek hiányában, képtelenek vagyunk? Vagy, közelítsük meg máshonnan a dolgot, mi van, ha ők az életnek egy annyira (számunkra) absztrakt verziójában léteznek, hogy mi nem is tudjuk azt életnek érzékelni? Ha nincs anyagi testük? Ha nem szén, hanem mittudomén, wolfram alapú életformák, vagy szilikát alapúak? Egy fémdarabot és egy kősziklát nem tudunk élőnek elfogadni, holott... (kikacsintás a trollokra és a Transformersre, popkultúrális utalás, csak mert, na) Illetve, ami még fontosabb jelen témakörban, a kommunikációs kezdeményezéseikre sem vagyunk képesek reagálni. Az a sok szonda, meg miegymás amit kicsaptunk eddig az űrbe életet keresni, egy logikai bukfencen képes megcsúszni: Mi van, ha nem fogja fel a jeleket amiket kap? És mivel az űr végtelen, így a lehetőségek is végetelenek, ezért a véges  kommunikációs képességünk egyszerűen nem minősülhet elegendőnek.

És itt még mindig nincs vége, mert jön az örök dilemma, hogy barátságosak-e a szomik, vagy nem? Nos:

Feltételezés. Tételezzük fel, hogy a földönkívülieket tudjuk érzékelni, el tudjuk egymást élőként könyvelni és valami csoda folytán még kommunikálni is tudunk (babiloni halacska, TARDIS fordítómátrix, akármi által). Képzeljük el, hogy van egy olyan civilizáció, amely képes a fénynél gyorsabb utazásra, megvan hozzá mint a technikai úgy a tudományos háttere. Ha inkorporális lények, akkor a technikai rész kihúzandó, de mindegy, tételezzük fel, hogy van testük. Hát mi érdekük lenne nekik abban hogy az emberből, vagy a Földből gyarmatot rabszolgát csináljon? Megmondom, semmi. mert miért is? A mai tudásunk szerint, minden civilizáció, csakis békés úton képes eljutni arra a fejlettségi szintre, hogy a profitorientált látásmódot nyersanyagorientáltá változtassa. Ellenkező esetben az elkerülhetetlen atomkorszak hajnalán kinyírja magát a picsába (pont itt tartunk most mi is, a Doomsday clock két perccel áll éjfél előtt). Szóval, minekutána egy civilizáció csakis békés úton képes elérni a fejlettség magasabb fokait, semmi szüksége rabszolgákra meg ilyen-olyan hülyeségekre. Szubjektiv véleményem, hogy már a gondolati sémájuktól is létidegen mint a rabszolgatartás intézménye, úgy az azt előidéző ideológiai háttér. Ez csak a mi fejünkben van így, a mi félelmünk, saját múltunk kivetítése egy lehetséges jövőképre, a reális valószínűsége azonban az abszoludt nulla felé tendál. Lehet hogy nem fogjuk megérteni a szándékaikat, sőt valószínű hogy nem, de az biztos hogy nem gyilkolászni, meg bányászni tették meg azt a pár milliócska fényévet. Szóval rámondhatjuk, jobb kifejezés hiányában, hogy barátságosak lesznek.

Ezt levezettem, nem maradt kérdés. Vicces azonban, hogy nekem, egy mondvacsinált Földönkívülinek kell ezt így levezetni... Neketek Szélhámosok, van még kérdésetek? Kihagytam volna valahonnan valamit? Kérdezzetek, pofázzatok bele bátran. Én még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló legyen kegyes Hozzátok, aviszlát!