Azt mondják, nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ez a vesztesek önigalozása, mert ha nem akarsz győzni, bazdmeg, akkor mi a francnak indulsz egyáltalán a versenyen? Maradj otthon és nézzed tévén, sokkal kényelmesebb... 

A győzelem a fontos. Győzni kell, becsületes küzdelemben, kitartással, erővel, ésszel, szerencsével, tökmindegy. 

Mi is a győzelem? Lehetsz győztes ha alulmaradsz a versenyben a nálad okosabb, ügyesebb, szerencsésebbel szemben? Lehetsz győztes, ha haldoklik a világod, most temetted el a gyermeked, holnap amputálják a jobb lábad és egy százas szög van a válladban? Surprise Motherfucker, nem lehetsz. Nem nyerhetsz mindig, mondjon a sok motivációs coach amit akar. A győzelem legtöbbször fejben dől el, jóval a verseny előtt. Ki készült fel jobban, kinek jobb a háttere, kinek kiegyensúlyozottabb a környezete... 

Ja, hogy a Rockyban Stallone felállt? A Lost in action-ben Chuck Norris végül kinyírt mindenkit? Hát, az Hollywood, nem úgy verik a vasat. Ha Dolph Lundgren odabasz neked, pajti, lent maradsz. Nem nyerhetsz. Nem nyerhetsz mindig. de joggal merül fel a kérdés ellenben, hogy mi a büdös faszt kerestél ott, abban a ringben azzal a hegydarabbal? Hát hülye vagy te?

Hogy fokozd a győzelmi esélyeidet, válogasd meg a harcaidat. Nem vagy szuperhős, faszikám, még csak hős sem vagy, csak egy alak a hét és fél milliárdból, akinek lehetne több esze is. Nem verekszel Tysonnal és nem vitatkozol Tysonnal mert a Tysonok jobbak nálad... Nem azt mondom, hogy ha felpofozod Stephen Hawkingot és kirúgod a kerekeszékéből akkor te most győztes vagy, mert nem vagy, hanem csak egy ballfasz... és egy anyszomorító ballfasz vagy akkor is, ha vitában lenyomsz egy Down kóros négyévest.

Válogasd meg a harcaidat. Rendezd el a dolgaidat, Calm the fuck down, pihenj, gyászolj, egyél, igyál egyet és akkor, és csak akkor kezdj veled egyenrangúval.  Az ő képességei reflektálják a te képességeidet. Ezúton, ha győzöl, egy kicsit magad is legyőzöd, tanulsz a versenyből, baszki, XPt kapsz. Ha vesztesz... Így jártál, visszavonulsz, evaluálsz, újratervezel és megint nekikezdesz az egésznek. 

És itt a hangsúly, Hölgyeim, Uraim, Szélhámosok és egyéb ápoltak, azon van, hogy önmagunk legyőzése. Paradoxon, mi? Ha legyőzzük önmagunkat, akkkor most mi a poechkins van? Győztünk vagy vesztettünk? Félig tele van a pohár, vagy félig üres? 

Hadd vezessem le a saját meglátásomat. Maradva a poharas analógiánál, egyik válasz sem pontos. Se nincs félig tele, se nem üres félig. A Mátrix rajongóit is el kell szomorítanom, VAN POHÁR, nem illúzió az, nem bizony. És szerintem, az a pohár bizony teljesen tele van. 

Nitrogén 78%, Oxigén 21% egyéb gázok 1%. Mond ez valamit? Levegő komám, ez a levegő. A Levegő nem Semmi, mert Semmi nem létezik. Szóval az pohár 50% vizet és 50% levegőt tartalmaz, ergo teljesen tele van. Visszavezetve önmagunk legyőzéséhez, nem az a kérdés, hogy győztünk vagy vesztettünk-e, hanem az hogy mit tanultunk belőle? Jobbak-e lettünk általa? Ha igen, ki nem szarja már le, hogy győztünk-e magunk ellen? Elmehet a paradoxon a kedves mamája pichájába.

Egy másik nagy bölcselet szerint, az útazásban nem a cél a fontos, hanem az út maga, az odajutás. Megint kérdezem, ha nem akarsz eljutni A-ból B-be, ha nincs célod, mi a garnélaráknak indúlsz el? Lehet hogy ez most így elsőre teljesen ellentmond az előző okfejtésemnek, but stay with me, most jön a java.  Nem elég az hogy folyamatosan legyőzzük önmagunkat, ezáltal egyre jobbá, ügyesebbé, erősebbé, okosabbá, nagyfaszúbbá váljunk. Ó nem, ez még csak a buli fele. Kell hogy legyen egy cél, ami mindennél fontosabb kell hogy legyen. Egy cél, ami motivál hogy reggel ne fordulj meg a másik feledre, hanem kikelj ebbe a kúrvahideg világba és újra és újra és újra megcsináld. Legyen az akármilyen cél. Fogyás, Lambó, világbéke, Schwazeneggeri bicepsz, az Einstein-Rosen híd megértése, bármi

MIndennap győzd le magad, haladj a célod féle. Légy állhatatos, hogy holnapután ott lehess a könnyed komédia bemutatóján, Szélhámos. Jó vagy te, menni fog. Én meg még mindig Széltoló vagyok, a Manaháló pedig továbbra is legyen kegyes Hozzád, aviszlát!